13. Korcsolya és szerelem

sziasztok, ne haragudjatok a majdnem egy hónapos késésért :$ nagyon sajnáááálom!!! de mindenesetre itt vagyok, most van a korcsolyázás! Na várom a kommenteket. Csók mindenkinek:D :*

- Bertha, nem láttad a korimat? - kiabáltam másnap a gardróbból suli után.Már mindent tűvé tettem érte, az egész lakást felforgattam, de  csak nem találtam meg.
Bertha visszakiáltott:
- A piros sportkorcsolyára gondolsz?
- Igen!
- Azt fél éve odaadtuk a Vöröskeresztnek.
Remek. Mondhatom, fantasztikus. Frenético, ahogy Sheila mamája mondaná. Csak azt nem értem, hogy a Vöröskereszt mit kezd az én korcsolyámmal? Mármint, ne értsetek félre, nem irigységből mondom, de aki ugye szegény, annak nincs pénze jegyet venni a Rockefeller Centerbe...alias korizni se tud.
- Berta, akkor miben menjek korizni? - kérdeztem.
- Ott az én régi korim, abban a kék nejlonzsákban. Tisztítsd le, és olyan lesz, mint újkorában! - jött a tanács.
Nos, én letisztítottam. Nem lett olyan. Mert új korában már legalább harminc éve volt! De inkább nem mondtam semmit, jobb a béke.

Sheila, Izzy, Cornelia és én a New York-i Közkönyvtár előtt találkoztunk, az Ötödik Sugárúton. Onnan metróval indultunk tovább a Rockefeller Centerig, ami csak körülbelül öt vagy hat háztömbnyire van a könyvtártól északra.
- Bertha veterán koriját kellett hoznom, mert az enyémet odaadták a Vöröskeresztnek - mondtam a földalattin zötykölődve.
- Akkor jó, nem csak én leszek anyum egymilllió éves korcsolyájában - örült meg Shil. - Nem találtam a magamét, az övét kellett hoznom.
- Whoopy meg a fiúk odajönnek? - kérdezte Corny.
- igen. Denzelék már ott vannak, Whoopy meg Lana pedig kicsit késni fog, mert gőzerővel gyakorolnak a pompom-versenyre - tájékoztatott Izzy.
Mikor megérkeztünk, siettünk a korcsolya-pályára.
Annyira imádom a Rockefeller Centert!!
Aki még nem hallott róla: ez egy  két kolosszus épületből álló pláza és szórakozóközpont. Van temérdek butik, ezer másféle bolt, mozi, bárok, még néhány iroda is. A külső területen egy hatalmas karácsonyfa szokott felállítva lenni tél táján, és előtte van egy hatalmas koripálya.
Kivilágítva gyönyörű szép, és még a hó is fehérnek tűnik!
- Hali, lányok! - jött oda Denzel és Bart integetve.
Csoda, hogy kiszúrtak minket az óriási pályán!
- Helló, srácok! Jó a jég? - kérdezte Sheila.
- Tökéletes siklást biztosít! - hülyéskedett Bart.
- Ajjj, minek jöttem el, irigykedve bámulni titeket meg a tökéletes siklásotokat míg én nem...- nyavalygott Izzy.
-Igyál egy forrócsokit - javasolta Corny.
- Bart majd elkísér! - löktem oldalba. Iz elpirult.
- Miért pont én? - hüledezett Bart.
- Mert csak!
Bart megvonta a vállát. - Na jó. Menjünk, Izzynátor!Izzy meglepetten tátogott. - Öh.. jó...
Rákacsintottam. Míg ők - Iz gipsze miatt - elég lassan elbattyogtak a forrócsokizó-standhoz, Shil, Corny meg én felvettük a korcsolyáinkat.
- Kész vagytok? - nézett ránk Denzel mosolyogva.
- NEM!!
Felléptem a jégre... és majdnem el is estem. Hoppá!  Mentem , illetve siklottam néhány próbakört.
- Menjünk egyet körbe az egész pályán! - javasolta Sheila.
- Addig én megkeresem Danny-éket - mondta Denzel.
Gyakorlott mozdulatokkal elsiklott, mi pedig gyakorlatlan mozdulatokkal megfogtuk egymás kezét és elindultunk körbe.
- Lehet, hogy Izzynek szerencséje lesz. Bart elég könnyen belement az elkísérésébe - jegyezte meg Cornelia.
- Drukkoljunk nekik! Szerintem aranyosak lennének együtt! - csatlakozott Sheila.
- Igen, mindketten olyan kis cukik és eddig egyiküknek se volt kapcsolata - mondtam.
- Ez máris egy közös pont - nevetett Shil.
Két kör után már elég profinak éreztem magam ahhoz, hogy egy piruettet végrehajtsak. Nem kellett volna elhamarkodni, mert PUFF! Elestem. (Nem is én lettem volna, ha állva maradok!) A lányok természetesen kiröhögtek. Na jó, én is kacagtam a bénaságomon azért.
- Fogadni kellett volna! - kuncogott Corny.
Leporoltam - pontosabban lesöpörtem magamról - a havat, amikor Denzel siklott elő a tömegből két haverjával, Danny-vel és Zach-kal.
- Szép esés , Blossom! - nevetett ki Danny.
- Jaj ne már, ti is láttatok? - sopánkodtam mosolyogva.
-Sajnos igen , nincs szerencséd - hülyült Zach.
- Az a piruett! Balettoznod kellene! - utánzott Denzel cukkolva. Megdobtam egy hógolyóval. - Héé, a balerinák nem viselkednek így! - röhögte.
- Én nem holmi balerina vagyok! Cöhh! Hanem maga a jégpálya ördöge - mosolyogtam.
- Ezzel arra célzol, hogy visszadobhatok?
- Nem.
- Rossz válasz! HÓGYOLYÓCSATAAAA!! - kiabálta Denzel.
Mindannyian beszálltunk, és mindenki dobált mindenkit. A harc végére tiszta havasak lettünk, hajunk elázott, az arcunk kipirult. De annyit nevettünk!
Úgy negyedóra múlva Whoopyy is befutott a pasijával, Liammel.
- Bocsi, sokáig tartott az edzés! Lana már nem is jött emiatt - szabadkozott.
Denzel félrehúzott. - Eljössz velem egy körre?
Bólogattam és elindultunk. Megköszörülte a torkát.
- öhh.. csak azt akarom mondani... na szóval... hogy izé..
- Igen? - néztem rá bátorítóan.
- Szóval... amit szilveszterkor mondtam, tudod.. azt ne vedd tolakodásnak, vagy valami. Csak... öö... nem tudom. Szóval... szerintem te... nagyon jófej lány vagy... nem akarom, hogy emiatt elromoljon a barátságunk... - hebegte zavartan.
- Jaj, Denzel, semmi gond. Ez nem ront el semmit - mosolyogtam.
- Nem haragszol?
- Hogy haragudhatnék emiatt?? - nevettem fel. - Te vagy az egyik legjobb barátom,sőt, a legjobb fiúbarátom! - öleltem meg.

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

12. Hétköznapok

Csá emberkék :) Jó itt lenni megint. Remélem ti is örültök!:D Most fel vagyok pörögve, jó napokat tudok magam mögött:D Felbosszantottuk az énektanárunkat meg ilyesmik:P Az írásban természetesen haladok, haladok...lassan kezd RENDESEN beindulni a sztori. Ez a rész még ilyen baromságocska, leginkább időhúzás végett, de azért remélem nem bánjátok. Kell egy kis hülyeség a sok komoly blog között AHAHA. Remélem akkor is mellettem lesztek (képzeletben persze)  Nem tudom miről beszélek, úgyhogy elkezdek gépelni inkább. Komizzatok :D ...

Csütörtökön Cornelia, Izzy és én a "trópusoknál" beszélgettünk az egyik szünetben.Persze nem valódi trópusokra kell gondolni: cinikusan így nevezzük az iskolai folyosónk végében elhelyezett fikuszokat. Egyébként nagyon jó kis hely, mert a növények elég nagyra meg vannak nőve, nem úgy, mint Brendáéi otthon. Ráadásul ott egy radiátor is, meg egy ablak, amin ki lehet látni az egész Második sugárútra.
Ez az úgynevezett törzshelyünk.
Mikor együtt vagyunk Izzy-vel, akkor semmi értelmes dolog nem sülhet ki - még úgy se, ha Corny a komolyságával próbál egyensúlyt tartani.
Szóval a beszélgetésünk kábé így alakult:
Corny: A nagybátyám eltörte a lábát, és gyógytornára kell járnia. Lehet, hogy neked is el kéne menned, Izzy.
Izzy: Mit kell csinálni azon a gyógytornán?
Corny: Lépegetni kell.
Izzy és én egymásra nézünk: HAHAHAHAHAHA!!!!!!
Tudom, hogy másnak ez egyáltalán nem vicces, de nekünk kettőnknek igen. Minden baromságon tudunk nevetni.
Miközben kacarásztunk, az informatika-tanárnőnk - röviden Jaj-ne (azért ez a neve, mert ha elrontunk egy feladatot, fájdalmassan felkiált: "Jajj,nee!") - jött felénk, és figyelmeztetett:
- Siessetek az osztályba lányok, mert mindjárt becsengetnek!
Összenéztünk, és csak annyit mondtunk: - Jaj ne! - és már szakadtunk is a nevetéstől.
- Sajnos én nem tudok sietni, mert kiment a bokám - mondta látszólag szomorúan, de valójában vidáman Izzy. - Felvennél a hátadra, Blossy? - nézett rám kérlelően.
- De nagy izé vagy! - csóváltam a fejem nevetve. - Pattanj fel!
- Vigyázz, leejted! - szólt Corny.
Mikor sikerült rápakolnia Izzy-t a hátamra, elindultunk az osztályterembe. Majd beszakadt a gerincem, de azért csak röhögtem. A barátnőm látszólag  nagyon is hasznot húz abból, hogy gipszben van a bokája!
Félúton a termünk felé a karót nyelt matektanárnő megállított:
- Látom ti se fértek a bőrötökbe, lányok! Már tudom, kit kell feleltetnem. Na szállj le a hátáról, Elizabeth! - utasította Izzy-t.
Duzzogva és Cornelia segítségével szinte leoperáltuk a gerincemről, majd Iz rám nézett , és röhögve azt mondta: - Jaj neee!
Ó, hogy mennyit nevettünk!
Ebédnél a fiúk (Denzel, Bart és Danny) nem ültek velünk, mert kosáredzésre kellett menniük.
Ezért a helyükre odaült két osztálytársunk, Whoopy és Lana.
- Eljöttök két hét múlva a pompom-versenyünkre? A suli csapata bejutott a megyei pompom-bajnokságra, és két hét múlva csütörtökön lesz a verseny a Margaret Mitchell gimi új tornatermében - mondta Whoopy.
- Margaret Mitchell gimi? Odajár Steve is, a szilveszteri bulis gyerek! - csillant fel Iz szeme.
- Juj de aranyos, rá vagy kattanva? - kuncogott Lana.
- Hát , nem, nem, csak jól néz ki. Szerintetek nem néz ki jól? Én nem azt mondtam, hogy izé, hogy bele vagyok zúgva, vagy szerelmes vagyok belé, mert az azért nem, csak külsőre jó szerintem... - csacsogta Izzy.
Néha jobb bezárni a fülünket, ha szóhoz jut!
- Hojojj, rendben! Én csak annyit kérdeztem, eljöttök-e megnézni minket, nem pedig, hogy mondd el az egész élettörténeted! - mosolygott Whoopy, miközben beletúrt a fitnesz-salátájába.
Ő a suli pompom-lány csapatának helyettes kapitánya. Bár azt ne kérdezzétek, hogy ez a tisztség mire jó... de ez nem az én asztalom. Lana is benne van a csapatban. Amúgy tavaly Sheila is jelentkezett, de nem került be, mert a cigánykerekezés közben behajlította a térdét.
Nos, én inkább nem is jelentkezek ilyen helyekre. Egyrészt mindig is utáltam középpontban lenni, másrészt a mozgásom  olyan, mint egy botnak. Egy bot, ami hússal és bőrrel van borítva.
- Mi szívesen elmegyünk, de nektek nincs kedvetek eljönni velünk korcsolyázni pénteken a Rockefeller Centerbe? - kérdezte Sheila.
- Hogy is hagyhatnánk ki? - csücsörítettek a lányok.

11. Műszempilla és pletykálás

halihó van emberkék! jöttem, láttam, győztem, a törivizsgám faszán sikerült, szóval most már gyakrabban számíthattok fejezetekre drágáim :)
nyitottam egy új blogot is, kérlek kérlek nézzetek be a cím:http://cigarettekiss.blogspot.com. nem ennyire felhőtlen lesz a sztori, továbbra is a szerelem lesz a fő mozgatórugó de kicsit árnyaltabb és regényesebb és hosszabb formában, amit szívből remélek,hogy nem baj.A helyszín pedig Olaszország lesz, szóval ebben is változni fognak a dolgok:)  Most azonban maradjunk New Yorkban és Blossom Wright-nál!!! :)

Szerdán Hilary és én elmentünk a Barneys-ba.Hilary az unokatestvérem anyai ágon, de a szülei elváltak, és az anyukájával együtt Kansas-be költöztek, így évente csak párszor láthatom, amikor az apukájánál van Brooklyn-ban. Egyébként tizenhat éves, ami azt jelenti, hogy kicsit érettebb nálam, és hogy jobban ért a sminkeléshez.
Igazi  művészlélek leányzó, raszta-haja van és szinte minden cuccát saját kezűleg varrja. Nem olyan különös szépség, de a kreatívságával, a batikolt kiegészítőkkel és a stílusával feldobja és egyedivé teszi magát.
Suli után indultunk, mert Hil műszempillát akart venni.
Az Ötödik sugárúton található áruházban, a Boots-ban egy kis parfüm és sminkpróbálgatást tartottunk.
- Jaóó, ez mennyire jó! - mutatott egy lilás rúzst.
- Nekem ez tetszik - emeltem fel egy szürke szemceruzát.
- A szemed színéhez jól menne ez a szín... próbáld ki!
Odamentem a próbatükörhöz és húztam egy csíkot. Nem kellett volna!
- Úgy nézek ki, mint aki egy boxmeccsről jön! - panaszkodtam.
- Hahaha, tényleg!! Akarod, hogy kijavítsam? - ajánlotta röhögve Hilary.
- Ó, kérlek! És akkor már húzd ki a másikat is!
- Dupla ütés? Nekem nyolc... - röhögte.
- Na jó, azért ennyire nem vicces - forgattam a szemem.
Bár az igazat megvallva tényleg elég röhejesen néztem ki. Körülbelül mint egy panda.
- És milyen volt a szilveszter? Nem is beszéltünk! - jegyezte meg, miközben kezelésbe vette a szemem.
- Ó, hát.... - és elmondtam neki dióhéjban az egészet.
Csak hümmögés volt a válasz.
- Szerintem ez a Rob nem érezhet igazi szerelmet Sheila iránt. Nekem is volt már pár ilyen srác, és mindig a pia beszélt belőlük. - jegyezte meg kis idő múlva. - Na kész is vagy!
Megtekintettem magamat az egyik szájfényeket kínáló polc mellett felállított tükörben. Nos... Hilary kihozta belőlem, amit tudott....
- Most jöttem rá, hogy a szemceruzák nem nekem valók. Ahogy a szemhéjtusok, púderek és a rúzsok sem - jegyeztem meg szarkasztikusan. - Marad a jól bevált szájfény-spirál kombináció!
Hilary nevetett.
- Látod, ezért születtél természetes szépségnek! Isten tudta, hogy nem fogod majd tudni használni a sminkeket! - hülyéskedett. - Én viszont tudom, úgyhogy segíts nekem műszempit választani!
Miközben a százféle szempilla között válogattunk, megkérdeztem:
- Na és a te Szilvesztered? Jó volt?
- Ó, fantasztikus! - húzta el cinikusan a száját. - Mint általában minden családi "buli"... a felnőttek berúgtak és engem is leitattak... én meg Taylor Swiftet énekeltem az asztalon állva! Ráadásul nem is szeretem Taylor Swiftet!!
Kacagni kezdtem. Elképzelni Hilary-t az asztalon énekelve... elég vicces volt!
- De itt még nincs vége! Ginny néni összehányta a házat, és még velem töröltette fel. Azóta is rémálmaim vannak... ja és nagyapa annyira berúgott, hogy felvette anyu neccharisnyáját poénból! Szerintem ez inkább horrorisztikus!
Kirobbant belőlem a nevetés. Hilary-vel mindig sokat nevetek - állandóan meséli nekem ezeket a kínos családi sztorikat, amik persze állandóan felvidítanak.
Miután kiválasztotta a megfelelő műszempillát, fizettünk és kiléptünk az utcára.
A hó szállingózott, kipufogógáz-szag terjengett a levegőben, a sok sárga taxi kivillant a szürke kocsik tömegéből. Egy öregember egy biciklis-futárral káromkodott, két fiatal srác mindenen röhögött a buszmegállóban joint-tal a kezükben, és egy idős dáma a sicuját sétáltatta. Áh, azok az imádnivaló New York-i telek!
- Nem kapunk be valamit? Kilyukad a gyomrom! - sóhajtotta teátrálisan Hilary.
- Van egy Subway a Kelet 22-ik utcában, üljünk be! - ajánlottam.
Odadobtam egy kis aprót egy indián hapsinak, aki pánsípion játszott a gyorsétterem előtt.
Mikor megrendeltük a kajánkat (Hilary Long-szendvicset, én pedig egy Cézár-salátát) leültünk egy ablak melletti asztalkához és kinéztem az ablakon. A hó nagy pelyhekben hullott, és  filmes hangulatom támadt tőle. Főleg, mivel most fehér volt, nem pedig hamuszínű!
Erről pedig eszembe jutott, hogy pénteken korcsolyázni fogunk menni, ezért fel is vetettem a témát:
- Pénteken elmegyünk korizni a Rockefeller Centerbe pár baráttal. Nincs kedved neked is jönni?
- Áhh, nem hinném. Besegítek apunak a boltban, meg egyébként sem tudok korcsolyázni - vallotta be kuncogva.
- Ez ne legyen akadály! Majd megtanulsz! Amúgy meg Izzy se tud korizni, mert kiment a bokája, mégis eljön.
- Menjetek csak ti, ez a te társaságod nem az enyém - hárított kedvesen két harapás között. - Egyébként ha Izzy nem tud korizni, akkor mit fog ott csinálni? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Hmm...valószínűleg ül a pálya szélén, és őt ismerve biztos a kacsintását fogja gyakorolni, vagy valami ilyesmi.
- Mondtam már, hogy nem vagytok komplettek? - nevetett.
- Köszönöm , ezt bóknak veszem! - mosolyodtam el.

10. Újra a suliban

Te jó ég, annyira sajnálom, hogy ilyen későn hozom az újat!!! Basszus erre nincs mentség!!! Igazából nem is igazán írtam ezalatt az idő alatt, szörnyen zsúfolt hónap áll mögöttem és még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nincs is jobb, mint a jól megérdemelt téli szünet után visszatérni hőn szeretett iskolánkba.
Öhm... hát van!
De szilveszter után öt nappal, hétfőn, kénytelenek voltunk elvonszolni magunkat a suliba, és újult erővel kezdeni az új szemesztert. (Izzy szó szerint vonszolta magát, mert még két hétig sínben és mankóval kell járnia)
Egyébként Denzel szilveszteri bulijának még mindig volt utóhatása.
- Tudtad, hogy Danny és Mirjam szakítottak, mert Mirjam túl sokat ivott és Denzel egyik kosaras haverjával smárolt? - lihegte Wendy két sulikör között.
- Egyébként hallőttál arról, hogy Wanda Rogers meg állítólag "megvigasztalta" Danny-t? - csatlakozott Carola Martin, Wendy osztálytársa.
Denzel pedig egy szót sem szólt a majdnem-csókunkról. Továbbra is nagyon kedves volt, és kémián maradt a kísérletezőtársam - egyik barátnőmre se bíztam volna magam, ha felrobbanna valami!
- Elmehetnénk jégkorizni a Rockefeller Centerbe valamikor, nem? - tette fel a kérdést Denzel az ebédszünetben.
Mögöttem állt a menza sorában, és az ablakon a szállingózó hópelyheket figyeltük.
- Pont én is gondoltam erre a napokban! - lelkesedtem, majd én kerültem sorra. - Egy kis hawaii-pizzát kérek és kakaót! Köszönöm - majd újra Denz felé fordultam. - Szóval neked bármelyik nap jó? Meg kéne beszélni a többiekkel is.
- Hétfőn, szerdán, csütörtökön edzésem van, de azon kívül minden nap szabad. Olyan kis kolbászkákat kérnék sült krumplival, ketchuppal, meg egy Canada Dry-t, köszönöm!
Ahogy kikaptuk a kajánkat, leültünk a megszokott helyünkre az ablak mellett. Sheila, Izzy, Cornelia, Denzel, Bart és néha Danny is itt ült.
Elmondtuk a "csapatnak" a korcsolyás ötletünket, és örömmel fogadták.
- Jaj de jó, idén még nem is voltunk, már berozsdásodtak a korizó-izmaim! - nevette Corny.
- De velem mi lesz? Én nem korizhatok! - mutatott rá a gipszére Izzy szomorkodva. Bart haverkodva megveregette a vállát.
- Ne aggódj, Iz, páran úgyis gipszben végezzük majd a nap végére!
Ettől egy kicsit jobb kedvre derült.
- Akkor péntek jó mindenkinek? - kérdezte Sheila, és kollektív bólogatás lett a válasz. - Tehát rá is térhetünk a legfontosabb témára... Danny , tényleg kavarátl Wanda Rogersszel szilveszterkor??
Danny fülig pirult és csak hebegett.
- Micsoda, ezt ki mondta? Ez... izé... magánügy!
- Carola Martina mondta összevont tesin - felelte Corny faarccal. . Tehát igaz vagy sem?
- Hát...na igen, volt valami... de semmi komoly. Nem szeretem őt, csak mérges voltam Mirjamra, féltékennyé akartam tenni vagy mi...de úgy látszik nem hatotta meg... Pedig én visszafogadnám, de hát még mindig össze-vissza kavargat azzal a kóró Ed O'Neil-lel!! - sopánkodott Danny.
- Danny-cicu, csak nem szerelmi bánat? - hülyült Bart.
- Fogd be, Nelson, csak mert neked sosincs szerencséd egy nőnél se, akármennyire is be van állva! - vágott vissza Dan.
- Hohohó! Csak egyszer... na jó, kétszer fordult elő!
- Csak nem vitáztok, bébikék? Fight, fight! - vigyorgott Denzel, és megdobta mindkét srácot sült krumplival
- Ajaj, kajacsata! Jobb ha lépünk! - szólt Sheila nevetve.
- Kérsz egy kis ketchupot a hajadba, Blossom? úgy hallottam remek hajkondicionáló! - röhögte Denzel.
- Majonéz vagy semmi a jelszavam! - röhögtem.
Bioszon Izzy-vel vagyunk egy csoportban. Cornelia erősebb csoportban van, Sheilának pedig spanyolja van.
Izzy meg én tisztára hipochonderek vagyunk: amikor a veséről tanultunk, egész nap pisilnünk kellett, mikor a szívről, infarktust éreztünk, az agynál pedig zúgott a fejünk. Ezen az órán végig felelések voltak, azt mi pedig folyton megússzuk. A taktikánk a következő: egy évben háromszor-négyszer kifogástalanul megtanulunk egy könnyebb anyagrészt, önként lefelelünk, és utána békén hagynak minket. És olyankor szabad a pálya!!
- Szegény Danny...szerintem tényleg szereti Mirjamot - mondta Izzy.
- Nehéz ügy a szerelem... én már csak tudom!
- Hah, biztos is! De Denzel nem is szólt  hozzád semmit... csak a végén amikor már "kajacsata" volt... Most ez azt jelenti, hogy megbékélt, vagy hogy mérges, vagy..?
- Témánál vagyunk - sóhajtottam. - Az ebédlőben tényleg nem mondott semmit, de míg sorban álltunk a kajáért, ő vetette fel ezt az egész korcsolya-dolgot. Mondjuk ez se személyes, de azért jobb a semminél.
- Ajj!! Én meg mit fogok csinálni a  kiment bokámmal? - sopánkodott.
- Hát, öhh nem tudom...
- Látod! Mehetek oda ülni. Nézni titeket, unatkozni közben meg irigykedni, Fuh, de nagy parti lesz - horkantott szarkasztikusan.
- Bart biztos szívesen odamegy majd melléd! - hülyéskedtem. De Iz komolyan elgondolkodott.
- Szerinted tetszek neki? Mert ma is mondott valamit a menzán... és szilveszterkor is, amikor te meg Denzel elmentetek, akkor izé... töltött nekem Fantát. Szerinted ez jelent valamit?
Majdnem felnevettem. - Nem tudom. Bart alapjában nagyon kedves srác, de szerintem biztos van esélyed nála.
- Jó lenne... tudod az annyira felnőttes érzés, vagy nem is tudom - mosolygott.

9. Rosszabbul nem is végződhetne...

Sziasztok! Hát megjött az új fejezet ! Kicsit korán érkezik, hála a kommentároknak:) Örülök, hogy tetszik nektek a történet! Wáháhá fel vagyok spannolva a kommentjeitektől! :D Na nem is rizsáznék többet, lássuk a medvét (vagy ez esetben a fejezetet!:P)

Így lyukadtunk ki hajnali egykor a Lenox Hill Kórház várójában, Sheila, Cornelia, Izzy meg én. Miután megbizonyosodtunk arról, hogy Izzy tényleg nem tudja mozgatni a bokáját, őrülten telefonáltunk a szüleinek, akik utasítottak minket, hogy pattanjunk taxiba és vitessük magunkat a Lenox Hill-be, ők is azonnal odamennek.
Furamód még a legittasabbak is előzékenyen átengedték a taxijukat, mikor látták, hogy egy nyöszörgő lányt, aki kettőnk vállába kapaszkodott, próbáltunk betuszkolni a kocsi hátsóülésére.
Amikor a kórház elé értünk, láttuk, hogy Izzy apukája és anyukája már idegesen állnak a főbejárat előtt. Mr. Mitchell egyszerűen felemelte a lányát, és úgy vitte be az épületbe, ami tele volt a detoxra váró részeg fiatalokkal.
Mikor Izzy-t bevitték a vizsgálóterembe, mi hárman jobb híján leültünk a várakozóba.
- Szegény Iz - sóhajtotta Corny.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hülyeséggel fog végződni az estélye - így Sheila.
- Sajnálom őt, mert mindig vele történnek ezek a balesetek - csóváltam meg a fejem.
Ekkor megszólalt a mobilom - apa hívott. Hoppá, a nagy kavarodásban elfelejtettem éjfélkor felhívni!
- Aggódtam! Miért nem hívtál? - szólt a kagylóba.
- Bocsáss meg apa, kiment a fejemből... épp a Lenox Hillben ülünk, szóval van elég gondu...
- Mi?? Mi történt? Berúgtatok!?
- Nem, nem, dehogy! Csak Izzy... eltörte a lábát. Valszeg.
Apu megkönnyebbülten felsóhajtott a vonal másik végén.
- Na akkor neki jobbulást! Neked meg boldog új évet! Holnap találkozunk... vagyis ma - mondta vidámabban.
- Igen, neked is boldog új évet! Jó munkát!
Leraktam a telefont.
- Na, most lesz időnk beszélgetni - szólalt meg Sheila. - Elmondod, mi történt akkor, amikor a teraszon azt mondtad, hogy "semmi baj, vagyis de"?
- Micsoda? Történt valami, Blo? - kapkodta a fejét Corny.
Sóhajtottam és elmondtam nekik a Denzel-sztorit: hogy megakart csókolni, de én még nem akarom, és ezzel megbántottam, és most bűntudatom van.
A lányok csak csóválták a fejüket.
- Olyan hülye vagy! És ez annyira tipikus. Állandóan azon rugóztok Izzy-vel, hogy mikor fogtok smárolni, és mikor van rá lehetőségetek, akkor kitaláljátok, hogy mégse... - mondta Sheila.
- Miért, Iznek volt rá lehetősége? - kerekedett el a szemem.
Corny bólintott.   - Ezt akarta neked elmondani, amikor megbotlott és elesett. Odament hozzá egy fiú, és kvázi felkérte. Jó, nem egy Adonisz, de azért kedves srác-Denzel unokatesója. És Izzy ugyanazt csinálta, amit te: hogy ő még nem áll készen, blablabla... - magyarázta.
Ez egy kicsi elégtételt okozott nekem. Lám-lám, nem csak én gondolkozok így a világ nagy dolgairól.
- Mindegy, majd legközelebb - sóhajtottam.
- Mindig azt fogod mondani, hogy "majd legközelebb"? - nézett rám kétkedőn Shil.
- Nem, mert legközelebb felkészült leszek.
- Csak nehogy nyavalygás legyen a vége megint.
- Nem lesz.
- Aha. Ismerlek.
- Nem is!
- De igen.
Ki tudja, meddig vitáztunk volna, ha nem nyílik ki a rendelő ajtaja, és nem biceg ki Izzy gipszben, mankókkal.
- Nem tört el semmim! Csak kiment a bokááááááááucs! - újságolta fájdalmas, de mosolygó arccal.

8. Újévi meglepetések

Na csá emberek:D Húú eléggé fel vagyok spannolva, nagyon örülök hogy tetszik  a blog! Annyira jó írni:) Na nem is húzom tovább az időt, jöjjön a fejezet!

 Szerintem kezd beindulni a történet :) Tudom, mindig ezt mondom, de most szerintem már tényleg kezd érdekessé válni.. Végülis döntsétek el ti! Kommentálni ér! ;D

... és így történet meg az első csókom.
Hahaha. Na jó, csak hazudtam. Nem csókolóztam Denzellel. Mindenki körülöttünk elkezdett Boldog Új Évet kiáltozni, ölelgették egymást, Denzel pedig csak várakozóan tekintett rám. És akkor fura dolgok jöttek az eszembe.
Belegondoltam, hogy milyen régóta akartam már csókolózni... már hetedikes korom óta (azaz két éve) vadásztunk megfelelő alanyokra Izzy-vel. Természetesen mi maradtunk az utolsók, akiknek még mindig nem volt dolga fiúval.
Annyi reménykedés és  várakozás után itt a lehetőségem. Egy igazi fiúval csókolózni, akit ráadásul kedvelek is - mint a legjobb fiúbarátomat.
És azt éreztem...
- Boldog új évet, Denz - mosolyogtam rá kedvesen és kicsit lemondóan, aztán nagyon szorosan megöleltem.
... még nem voltam készen a csókra. Illetve nem is tudom, magam sem értettem mi van velem. Úgy éreztem, ha más állt volna ott, akkor hagytam volna magam. De Denzelre nem tudtam úgy tekinteni, mint akivel smárolok... és kicsit meg is ijedtem.
Tudom, ez dedósan hangzik, hiszen ez nem olyan dolog, mint mondjuk egy dolgozat, erre nem lehet felkészülni, gyakorolni... de akkor is.
Úgy éreztem, hogy még nem akarom ezt. Még nem nőttem fel ehhez.
- Boldog új évet, Blossom - motyogta szomorúan, és megölelt.
Valami fura, rossz érzés lett úrrá rajtam. Nem akartam megbántani Denzelt! Próbált nevetni, de elég fancsali lett a képe.
Ledobta a magyalágat a teraszról.
- Denzel... ne már... én... nem akarom, hogy haragudj! Nem akarom, hogy mérges legyél! Nem akartalak megbántani! - már majdnem sírtam.
- Nem, nem, semmi olyan! Minden oké - mosolygott bátorítóan, bár erőtlenül. Megölelt. - Kmh... na most bemegyek... felbontom a pezsgőket.
- Segítsek?
- Ne,ne,ne majd izé segít.. Danny. - azzal hátat fordított és bement.
Én pedig hirtelen tök mérges lettem magamra. Szegény Denzel... hogy lehettem ilyen önző? Miért kellett ilyen szemétnek lennem? Kit érdekel, hogy nem vagyok kész az első csókomra? Nem kellett volna ennyire megbántanom! Látszott rajta, hogy csalódott.
Ahogy bement a házba, üresnek éreztem magamat, mintha most operálták volna ki a májamat, a szívemet és az összes többi belsőszervemet, amit, ha odafigyeltem volna bioszon, most fel tudnék sorolni...
Odamentem a terasz szélére és lenéztem az utcára, a sok boldog és kiáltozó emberre, és ez csak még jobban elszomorított. igazából mindenki boldog, vidám volt körülöttem, csak én nem. Na meg Denzel.
- Hol voltál? Mindenhol kerestünk! - hallottam a hátam mögül Sheila hangját. - Boldog új évet!
- Jaj, neked is! - öleltem meg.
- Valami baj van? Nem tűnsz túl vidámnak... történt valami? - nézett rám aggodalmasan.
- Nem, nem... vagyis de, de mindegy - legyintettem. Kételkedve méregetett.
- Gyere be és meséld el az egészet! Itt kinn úgyis meg lehet fagyni - terelt befelé.
A lakásba menet egy csomó ember jött oda BÚÉK-ot kívánni. Whoopy, Pru, Julie, Lionel, Mutt, Miryam és Wendy, Danny és Bart, satöbbi.
A házból a teraszra kivezető lépcsőn Izzy-t láttam meg. Rohant és integetett.
- Blos, Blos!!! Mondanom kell valaaaaaaaaaaa.....!
PUFF. Megcsúszott a lépcsőn, és elesett. Ez egy kicsit jobb kedvre derített, és nem csak engem, hanem a körülöttem mindenkit, aki látta.
Végre nevettem.
Izzy viszont nagyon nem nevetett, sőt, elég siralmasan tapogatta a bokáját.
- Áú, áucs! Nagyon fáj! Nem bírom mozgatni! Lehet, hogy eltörtem!

7. Ebből mi lesz?!

Sziasztok! Wááwáááwááá :D Most csak Detty írt komit, ami egyébként nem olyan nagy baj, én azért írok és írok és írok! :D Tudom, hogy akik követik a blogomat, azok közül is csak kevesen olvassák igazából, de engem ez most nem is érdekel BLEEE!!>< Nos, ez a fejezet szerintem érdekes lesz XD Bár azt mondom, számíthattok ennél érdekesebb részekre is! Na mindegy... olvassátok, kommentálni ér! ;D
Ui.: úgy döntöttem, mostantól fogok adni ilyen zene-ötletet :) Ha akarjátok, hallgassátok a feji olvasása közben, hátha úgy jobban tetszik majd:D ehhez ezt ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=Z4a8QtvOkBQ

 Rob és Sheila kimentek a teraszra.Habár az ajtók üvegből voltak, a sok embertől nem láttam semmit. És hogy is mondjam... enyhén sokkos állapotba kerültem. Rossz érzésem volt. Eléggé.
 Nem tudom, miért. Nem szeretem Robot szerelemből. Csak rossz volt látni őt a legjobb barátnőmmel.
 És igazságtalan!! Sheilára így is csomóan hajtanak... miért kell még Robnak is? Egyáltalán beszélgettek valaha kettesben?
Istenem, miért büntetsz pasitalansággal!? Agg szűzként kell meghalnom? Macskák lesznek egyetlen társaim? Nem is szeretem a macskákat!!!
  Mielőtt még valami komoly kárt tettem volna magamban, láttam, hogy visszajöttek. Nem fogták egymás kezét. Huh!
  - Kérdezzük meg, mi volt! - mondtam.
Így hát odamentünk Sheiláékhoz. Rob leült a kanapé szélére és a fejét fogta. Nem tűnt túl boldognak. Hahahaha, ezaz!... vagyis... ööö... szegényke :D
 Sheila már sztoriban volt, amikor odaértünk.
  - ... szóval csak mosolygott, de igazából nem mondott semmit, hogy smároljunk, vagy valami... bár gondolom akart. Aztán mondtam neki, hogy majd ha kijózanodott, akkor beszéljünk, megöleltem, aztán elindultunk befelé... és ajj!
  - Szóval nem volt semmi? - nyugtáztam.
  - Nem, de olyan rossz érzés van bennem, hogy visszautasítottam, és olyan szomorúnak tűnt, hogy én is mindjárt sírok! - fakadt ki Sheila.
 De nem sírt.

 - Az végülis jó érzéssel tölt el, hogy nem jött össze Robnak. Szegény, lehet, hogy annyira maga alá kerül ,hogy valaki más karjaiban talál menedéket... mondjuk az enyémben! - mondtam Izzynek, amikor  elmentünk inni egy 7Up-ot.
  - Szemétláda! - nevetett. Én is nevettem.
  - Na és valamit kiderítettél a titokzatos pasidról? Akinek kiöntötted az italát? - kérdeztem.
  - Ja, igen! Whoopy ismeri, tizenegyedikes és a Margaret Mitchell Gimibe jár. Ja, és Steve a neve, Steve Nash a neve! - újságolta.
  - Hmm... biztos nagyon okos lehet, ha az MM gimibe  jár - bólogattam.
  - De nem tűnik strébernek... vagy igen?
  - Nem, inkább olyan kedves srácnak.
  - Szerinted örülne, ha megint összefutnék vele? Most persze nem akarom kiönteni az italát! De szerinted nem bánná? - dilemmázott Iz.
  - Ki nem bánna mit? - hallottunk egy fiúhangot a hátunk mögül. Denzel.
  - Hát , izé, ö... miujság Denzel? - hebegte Izzy.
Denzel mosolygott. - Jó témaváltás, Iz! Szóval, kivel hozhat össze Big D?
  - Big D? - röhögtem.
  - Mint hivatalos kerítő, ezt a nevet használom! - hülyéskedett.
  - Hát, nem tudom ismered-e... vagyis gondolom igen, mert itt van a bulidon, szóval... - dadogta Izzy.
  - Szóval ki ez?
És Izzy elmondta újra az egész sztorit. Aztán Denzel kicsit sajnálkozva felnevetett.
  - Aha, értem... hát sajnos ez a vonat már elment. Steve-nek van barátnője. Azért ha gondolod, kimehetsz hozzá, a teraszon láttam.
 Izzy lelkesedése egy kissé lelohadt. Pontosabban olyan fejet vágott, mintha most csapták volna fejbe egy döglött lazaccal.
  - Naaa, ne szomorkodj, Iz! Van még hal a tengerben - nyugtattam. Mindketten fura kifejezéssel néztek.
  - Most hogy mondod a halakat.. eszek egy kis csipszet! - ugrott fel Iz, és elrobogott.
  - Logikus - szólt Denzel heherészve. - Egyébként tíz perc múlva éjfél. Lepereg előttünk az elmúlt év, új élet kezdődik, új év... TE JÓ ÉG KI A FENE RAKOTT BE MIKA-CÉDÉT?!  Kapcsoljátok ki azt a herélt alakot!!! - kurjantotta.
 Ó te jó ég! Nagyon sokáig röhögtem. :D Már majdnem sírtam, amikor végre abbahagytam a kacagást.
   - Szerintem lassan kimehetünk a teraszra. Pár perc múlva éjfél. Utána esetleg lemegyünk az utcára baromkodni, jó? - szólt kedvesen.
 - Jójó, persze.. haha... herélt alak! :P - kuncogtam.


  Mindannyian kitolultunk a teraszra.
Ahogy lenéztünk, láttuk, hogy az utcákon rengeteg ember ácsorog. Valamennyien nevettek és beszélgettek. És - hogy is hathatnám ki - trombitáltak.
 Nem láttam a barátnőimet a teraszon, úgyhogy becsatlakoztam Denzellel a kosaras haverjaihoz. Nem ismertem őket, csak Bartot és Danny-t.
 Lentről, az utcáról egységes kiabálás hallatszott:  Tizennégy, tizenhárom...
Denzel átölelte a vállamat...
  ...Tíz, kilenc...
Aztán valami szokatlan dolog történt. Denzel félrevont, és egy kis magyalágat tartott fölénk.
  ...Öt, négy...
  - Tudtad, hogy ha újévkor egy magyalág alatt csókolózol, szerencséd lesz az évben? - kérdezte.
Meglepetésemben csak annyit tudtam mondani:
 - Azt nem karácsonykor kell? Öhh..
 ... Három, kettő...
 - Nem tudom - somolyogta.
 ... egy... ZÉRÓ!!!

6. Bonyolódik a helyzet

Sziasztok! jaaj annyira örülök, hogy tetszik a blog! :) Nos nem is nagyon tudom mit fűzhetnék hozzá a következő kis részhez... hm... olvassátok el, és inkább fűzzetek hozzá TI!!! :D PUSZI

Odamentünk a konyhapulthoz és ittunk egy pohár Heineken-t.
Igazából nem akartam játszani a nagy drámát, mert ha belegondolunk, ez nem akkora tragédia. Még csak nem is vagyok szerelmes Robba! És végülis csak belehajtotta a fejét  a legjobb barátnőm ölébe... meg  azt mondta neki, hogy szereti... 
  De nem felejtsük el, hogy részeg volt!
 - Hm hm hm - hümmögte Cornelia.
 - Hmmmm - hümmögtem én is.
 - Nem lesz semmi köztük, ne aggódj.
 - Tudom, nem aggódok.
 - Látom!
 - Tényleg nem... ez csak... meglepett. Meg egy kicsit elkeserít. Annyi mindenkinek tetszik Sheila! Miért kell, hogy még Robnak is bejöjjön? - fakadtam ki.
 - Fpgd be! Tudod, mennyire utálom, amikor isteníted Sheilát! Te is érsz annyit, mint ő! És ilyenkor gondolj arra, hogy ugyanmár, kinek tetszik Shil?! - próbált felvidítani Corny.
 - Hát például Dave Diego-nak!
 - És akkor mi van? Ennyire kell neked Dave?
 - Hát... öö... nem. De mennyire jól néz ki! - válaszoltam.
 - Akkor meg? Ha nem vagy belé szerelmes, akkor ne érdekeljen!! Gondolj arra... téged bulikban sokkal többen megnéznek, mint Shilót! Például tavaly a SoHo-ban azon a bulin... hozzád többen odamentek! - próbálkozott Cornelia.
 - ÉS akkor NEKEM miért nem mondja senki, hogy "Szeretem Blossomot!" ? Hogy "gyere velem sétálni"? És azt mivel magyarázod, hogy én még nem smároltam?!
 - Nekem se mondja ezeket senki! - védekezett. 
 - De már smároltál!
 - És akkor mi van?? - kérdezett vissza indulatosan. - Amint látod, nem járok Carllosszal! Még csak nem is szoktam vele beszélgetni! Sőt... nem is jelölt be a Facebook-on :( - hajtotta le a fejét szomorúan Corny, és tényleg, őszintén szomorúnak tűnt. Megöleltem.
 - Jó, akkor hagyjuk abba a sopánkodást, és inkább élvezzük a bulit! - javasoltam.


 Pár perc múlva Izzy is csatlakozott hozzánk., és hármasban táncoltunk a Barbra Streisand-ra. :)
  - Lett valami előrehaladás Robbal és Sheilával? - kérdeztem.
  - Hát, Rob átrakta a fejét Sheila seggéhez :P És aztán odament Pru és Julie meg a pasijaik, és Sheila most velük beszélget, de én nem ismerem őket, és nem tudtam beleszólni a beszélgetésbe, ezért eljöttem, és Barbra Streisand!! - kiáltotta Iz énekelve.
 Pru és Julie egyébként eggyel felettünk járnak, és idén Sheila meg én jóban lettünk velük.
Ha Pruék ott vannak, akkor Rob biztos nem fog rányomulni jobban Shilre - okoskodtam.
 A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Izzy véletlenül kivert egy poharat egy gyanútlanul felénk haladó srác kezéből.
 - Jaj, basszus! Bocsánat, ne haragudj! Mekkora egy béna vagyok! - pirult el Izzy, és lehajolt felszedni a poharat.
 A srác csak kedvesen mosolygott.
 - Semmi gond, nem baj!
Mikor elment, Iz mámorosan tekintett ránk.
 - Ó, de aranyos! Kár, hogy nem ismerem!
 - Szerintem egy kis ló-beütése volt - mondta Cornelia pesszimistán.
Röhögtünk. 
 - Hát miért nem kérdezted meg a nevét? - kérdeztem.
 - Nem tudom...amikor rám nézett, teljesen lefagytam... mint amikor Krushres-t ettem a KFC-ben. Semmi se jutott eszembe!

***

 Amikor visszamentünk a kanapéhoz, Rob még mindig ott feküdt Sheila háta mögött. Igen, a fenekénél :D Csak reméltem, hogy alszik.
   Sheila, Pru, Julie, valamint Mutt és Lionel (Pruék osztálytársai) épp nevettek valamin.
 - Szia Blossom! - üdvözölt Pru.
 - Hellóka, miről folyik a szó? - kérdeztem.
 - Ja, csak engem szívatnak, amiért dagadt vagyok! - röhögte Lionel.
És tényleg az :D
 - Lionel kábé egymillió szinonímát tud a dagadtra! - nevetgélt Julie.
 - Mint például a gömbölyű? - kérdeztem.
 - Jaja, vagy éppen... ünnepien telt! - így Lionel, és persze mindenki röhögésben tört ki.
Ekkor Rob kikászálódott Sheila mögül, és elment valahová. Aminek személy szerint örültem, és reméltem, hogy nem is jön vissza!
 Jól van, nem akarok önző lenni...de az vagyok!
 - Mi volt ez? - kérdezte Pru Sheilát.
 - Hát, Rob eléggé berúgott, és ölelgetett, meg azt mondta, hogy szeret , meg ilyesmi - magyarázta Sheila.
  - Biztos tetszel neki! - így Pru.
  - Tudom, de én nem akarok tőle semmi olyat.
Na ne, én ezt nem hallgatom! Leültem egy másik fotelbe Corneliával. Ott ült pár méterre Dominic Smiths pár haverjával. Dom két évvel idősebb, és van barátnője, de akkor is.. aww! :D
 Nem is néztek ránk, én eg olyan kívülállónak éreztem magam. Azt mondtam Cornynak:
 - Tegyünk úgy, mintha beszélgetnénk!
És úgy tettünk. Vagyis néha felnevettünk, miközben olyasmiket sustorogtunk: sssmgmhaarra.. szóval semmi értelmes dologra ne gondoljatok :D
 A fél szememet azért Sheiláékon tartottam, így láttam, hogy Rob visszament a kanapéhoz, és tisztán hallottam, hogy azt mondja Sheilának:
 - Gyere ki velem!
Sheila kicsit zavartan tekintett körbe. Ránk is nézett, én meg meglepetésemben csak annyit mondtam: - Menj.
 Arra persze nem gondoltam, hogy  tényleg el is megy Robbal...


Kíváncsi vagyok, hogy tetszett a feji! Kommentben írjátok le ;D A következő hamarosan jön!

5. A buli elkezdődik

Sziasztok! Ááááh GOD annyira jó érzés írni! Most minden nap írok vagy két-három fejezetet! Végre igazán élvezem :D Nem is tudom, mit fűzhetnék hozzá a fejezethez... talán csak annyit, hogy ebben indul be a buli, a történet, és kicsit jobban kibontakozik a történet. Olvassátok, kommentáljátok! Pusz

   Úgy döntöttünk, busszal megyünk Denzelhez.

Habár még csak háromnegyed hét volt, rengeteg ember gyűlt össze az utcákon. Sokan jelmezt meg kalapokat viseltek, és páran petárdáztak, tűzijátékoztak a 2nd Avenue-n. Csak míg odaértünk a buszmegállóig, vagy egymillióan kiabáltak Boldog Új Évet, meg Xīnnián kuàilè-t és vagy öten trombitáltak a fülünkbe. Na jó, Izzy is minden szembejövő ember fülébe beretrombitált. :D

  A 7-es busz tele volt - nem csak mi voltunk azok ,akik nem otthon töltötték a szilvesztert.

Felszálltunk a járgányra, és láttuk, hogy Wendy Scottish és Miryam Włodarz is a buszon ültek, ezért helyet foglaltunk az előttük lévő helyeken. Ők is a sulinkba járnak, eggyel alattunk, és jóban vagyunk velük. Miryam egyébként Denzel egyik legjobb barátjának, Danny-nek a barátnője.

 - Sziasztok, ti is Denzel bulijára jöttök? - kérdezte Wendy mosolyogva.

 - Igen, igen! Biztos jó lesz! - ujjongtunk.

 - Állítólag miénk lesz az egész lépcsőház, mert az összes szomszéd elmegy valahova - mesélte Miryam.

  - Komolyan?:O Az nem lenne rossz... akkor nem kellene figyelni a hangerőre meg ilyesmire.

  - Bár az az öreg néni szomszédja, Mrs. Akárki biztos nem megy el... ilyen korban már nem dívik bulizni! :D

 - Most miért mondjátok ezt, az én nagyanyám simán nyomja a rock'n'roll-t az asztalon, ha arról van szó! - nevetett Sheila.

 - Komolyan?:O - meredtünk rá.

 - Dehogyis! Azt se tudja mi az a rock'n'roll! :P - röhöge Sheil. - Ezt benéztétek! 

Denzelék lakása kábé kétszer akkora volt, mint a miénk. Mivel a tetőtéren laktak, még teraszuk is volt. És bár nem mi voltunk egyedül a háztömbjükben, rajtunk kívül tényleg nem sok lakó maradt otthon.

 Az ajtóhoz érve már hallottuk, ahogy bömböl Lil Wayne egyik lemeze. Az ajtó nem volt bezárva, ezért nem is csengettünk, mert a nagy hangzavarban valószínűleg úgyse hallotta volna meg senki.

 Bent kábé húsz-huszonöt ember volt, páran táncoltak, sokan dumáltak és röhögtek, és még többen ittak. D: Miryam elment Danny-hez,  Wendy pedig valami barátnőjéhez.

  - Helló, hölgyek! - penderült elénk Denzel.

 - Szia Denzi! - köszöntünk neki.

 - Gyertek, adok nektek valami hangulatfokozót! 

Leültetett a nappaliba egy kanapéra, amin már így is vagy hárman ültek. Valahonnan előkerített négy poharat meg a dohányzóasztalról elvett egy Jäger-t, és tölteni kezdett.

 - Ijj, az sok lesz! - kuncogott Corny.

Én ültem a kanapé legszélén, a földön Denzel. Mellettem Izzy, mellette Cornelia, Corny mellett Sheila, és Shil mellett Rob (aki úgy tűnt eléggé készen volt, a szeme csukva volt és dülöngélt:D). Rob mellett pedig néhány idősebb haverja, akik közül csak az egyiket ismertem, Geoff-ot.

  Corny alig ivott a piájából, odaadta nekem. Én elég jól bírom az alkoholt, pedig néha jó lenne kicsit becsípni tőle, mert általában nehezen oldódok fel ilyen bulikban. De egyébként nem vagyok híve az "igyuk le magunkat a sárga földig, mert csak úgy buli a buli"-hozzáállásnak. 

 - Hol vannak anyudék? - kérdeztem Denzelt.

 - Jaaj, fogalmam sincs! Csak annyit tudok, hogy elmentek valahova, de hogy hova... :D - vigyorogta. - De ne aggódj, reggelig nem jönnek haza, szépen megkértem őket!

 - Ó ,ez esetben fantasztikus házigazda vagy! - nevettem.

 - Kérlek! Kiszolgáltalak itallal, mi kéne még? 

 - Hát egy kis sült krumpli jól esne... - szólt hozzá Izzy.

 - Akkor menj le drágám  a sarki Mekibe! - ajánlotta Denzel röhögve.

Kábé tíz vagy tizenöt percig beszélgettünk mindenféle hülyeségről, amikor Rob hirtelen lehajtotta a fejét Sheila ölébe. Mindannyian elég meglepetten néztünk rájuk, Sheila pedig konkrétan olyan fejet vágott, mint akinek mogyorót dugtak a fenekébe (vagyis meglepettet és kicsit sokkosat). Sőt, Rob még rátett egy lapáttal, amikor átölelte a derekát, és azt motyogta:

 - Jó itt, jó itt...
Cornelia és Izzy rám bámultak. mindenki nevetett. Én is. De nem igazán örültem.

 Mint azt már említettem, Rob titokban mindig is bejött nekem. Nem vagyok belé szerelmes, csak tetszik. Ahogyan Dave Diego, Dominic Smiths vagy Benji Oxon is... na jó, Benji már nem aktuális, miután újra összejött az exével. De nem is erről van szó.

 - Khm... Rob! ROB! - őróbálta ébresztgetni Sheila, de Rob kábé semmit se reagált rá.

Az egyik haverja, Geoff, aki ott ült Rob mellett, próbálta élesztgetni, pofozgatni a fiút, de ő kábé csak annyit tett, hogy visszaütött :P

Aztán Rob azt mormolta: - Szeretem... szeretem... Sheilát...

Hát. Próbáltam nevetni, ahogy körülöttem mindenki, de... na. Robnak nem szabad szeretnie senkit! Főleg nem Sheilát, a barátnőmet! Ő egy nagyon aranyos srác, akit titokban imádhatok! De a legjobb barátnőm szeretése nem illik a tervbe... ami mondjuk nincs is, mert nem vagyok belé szerelmes, de akkor is!

  Cornelia aggodalmasan rám nézett:

- Elmegyünk táncolni, Bloss?

Örülnék ha kommentelnétek!:) Igyekeztem egy kicsit hosszabb fejezetet írni! A következők még sokkal sokkal érdekesebbek lesznek! Puszi!<3

4. Csóktapasztalatok

Helló emberek! :) Most korán jön a  friss. Megszállt az ihlet! :D Öt nap alatt két füzetet írtam tele, aminek személy szerint nagyon örülök!! És ráadásul nagyon sok komment is érkezett, aminek meg még jobban örülök! Jaj emberek... megölelnélek titeket!!!:D Ráadásul díjakat is kaptam!!!:D Hey nektek is nagy nagy köszönet! Na de gyorsan befejezem a dumálást. Ez a fejezet még nem olyan érdekes, és bocs ha elég rövidke. Sőt EXTRA rövid amiért tényleg tényleg bocsánat! Ígérem, hogy a kövi már hosszabb lesz! :( De már a következőkben beindul a sztori jobban! Élvezzétek :) Kommentálni ér!!!

- Egyébként ne várjatok túl sokat az első csóktól - mondta Sheila.

Neki már van tapasztalata, tavaly két fiúval is járt.

 - Hiszen ez csak... egy csók!:) - tette hozzá mosolyogva.

 - Ez nem igaz! Biztosan.. fantasztikus! - pirult el Izzy.

 - Hát igen... eléggé... jó :$ - így Cornelia.

Ő idén ősszel, egy iskolai bulin smárolt először, ráadásul egy igen jó pasival, Carlossal, aki ráadásul tizenegyedikes!

 - Nagyon kellemes érzés - folytatta Corny.

 - De mégis hogy megy? Vagyis ööö... milyen volt? Úgy értem, izé... - hebegtem zavartan.

 - ... nyeves? :D - fejezte be a mondatot Izzy.

Erre mindannyian nevetni kezdtünk.

 - Hát igen. Az is volt - vallotta be Corny. - Eleinte még tudjátok nem, de aztán igen.

 - Na és milyen volt? Milyen érzés?

 - Hát, öhm... furcsa...

 - Na és letapizott? - kérdezte Izzy.

Megint nevetni kezdtünk.

 - Hát igen... megfogta... a... seggemet :P - vallotta be Corny.

 - Most miért - védekezett Izzy -, csak kellett valahova tennie a kezét!!:P

Ettől még jobban szakadtunk.

 - Ha smárolni fogtok, készüljetek fel, hogy minden pasi fogja a seggeteket - csatlakozott Sheila is a kis beszélgetéshez.

 - Te jóóóó ég! - röhögtünk fel Izzyvel.

 - Persze attól is függ, hogy hogyan történik - folytatta Sheila. - Mikor Christensennel először smároltunk, akkor ültünk. Szóval akkor a vállaimon keresztül átölelt. De amikor állva csókolóztunk... na igen, akkor automatikusan a fenekemre tette a kezét.

   Nevetés. 

 - Úgy tűnik, ez amolyan titkos férfiszövetség. "Ha smárolsz, tedd a kezed a csaj fenekére" - hülyéskedtem.

 - Na és a lány hova tegye a kezét? - érdeklődött Izzy.

Cornelia azt mondta, hogy ő átölelte Carlost, Sheila pedig vagy átölelte, vagy a hajukban túrt.

 Amikor hét előtt elkezdtünk szedelődzködni, azt mondtam Izzynek:

 - Olyan bonyolult ez a csók dolog! Néha arra gondolok, biztos akarom ezt? Mármint persze akarom... csak annyi szabály van! Mi van ha béna leszek, vagy megfeledkezek valamiről?

 - Hát, ez persze benne van a pakliban. De ezért jó, hogy itt van nekünk Shil meg Corny, akik már úgymond tapasztaltak. A segítségükkel minden eshetőségre felkészülhetünk:) - válaszolta mosolyogva a barátnőm.

  - De végülis ez a jó az egészben nem? - csatlakoztam. - Hogy sose tudhatjuk, mi sül ki belőle... de végül így is, úgy is jó lesz! :)

Tényleg bocsánatot kérek a rövidség miatt, de a következőkben már lényegesen hosszab fejezetekre számíthattok!:)