7. Ebből mi lesz?!

Sziasztok! Wááwáááwááá :D Most csak Detty írt komit, ami egyébként nem olyan nagy baj, én azért írok és írok és írok! :D Tudom, hogy akik követik a blogomat, azok közül is csak kevesen olvassák igazából, de engem ez most nem is érdekel BLEEE!!>< Nos, ez a fejezet szerintem érdekes lesz XD Bár azt mondom, számíthattok ennél érdekesebb részekre is! Na mindegy... olvassátok, kommentálni ér! ;D
Ui.: úgy döntöttem, mostantól fogok adni ilyen zene-ötletet :) Ha akarjátok, hallgassátok a feji olvasása közben, hátha úgy jobban tetszik majd:D ehhez ezt ajánlom: http://www.youtube.com/watch?v=Z4a8QtvOkBQ

 Rob és Sheila kimentek a teraszra.Habár az ajtók üvegből voltak, a sok embertől nem láttam semmit. És hogy is mondjam... enyhén sokkos állapotba kerültem. Rossz érzésem volt. Eléggé.
 Nem tudom, miért. Nem szeretem Robot szerelemből. Csak rossz volt látni őt a legjobb barátnőmmel.
 És igazságtalan!! Sheilára így is csomóan hajtanak... miért kell még Robnak is? Egyáltalán beszélgettek valaha kettesben?
Istenem, miért büntetsz pasitalansággal!? Agg szűzként kell meghalnom? Macskák lesznek egyetlen társaim? Nem is szeretem a macskákat!!!
  Mielőtt még valami komoly kárt tettem volna magamban, láttam, hogy visszajöttek. Nem fogták egymás kezét. Huh!
  - Kérdezzük meg, mi volt! - mondtam.
Így hát odamentünk Sheiláékhoz. Rob leült a kanapé szélére és a fejét fogta. Nem tűnt túl boldognak. Hahahaha, ezaz!... vagyis... ööö... szegényke :D
 Sheila már sztoriban volt, amikor odaértünk.
  - ... szóval csak mosolygott, de igazából nem mondott semmit, hogy smároljunk, vagy valami... bár gondolom akart. Aztán mondtam neki, hogy majd ha kijózanodott, akkor beszéljünk, megöleltem, aztán elindultunk befelé... és ajj!
  - Szóval nem volt semmi? - nyugtáztam.
  - Nem, de olyan rossz érzés van bennem, hogy visszautasítottam, és olyan szomorúnak tűnt, hogy én is mindjárt sírok! - fakadt ki Sheila.
 De nem sírt.

 - Az végülis jó érzéssel tölt el, hogy nem jött össze Robnak. Szegény, lehet, hogy annyira maga alá kerül ,hogy valaki más karjaiban talál menedéket... mondjuk az enyémben! - mondtam Izzynek, amikor  elmentünk inni egy 7Up-ot.
  - Szemétláda! - nevetett. Én is nevettem.
  - Na és valamit kiderítettél a titokzatos pasidról? Akinek kiöntötted az italát? - kérdeztem.
  - Ja, igen! Whoopy ismeri, tizenegyedikes és a Margaret Mitchell Gimibe jár. Ja, és Steve a neve, Steve Nash a neve! - újságolta.
  - Hmm... biztos nagyon okos lehet, ha az MM gimibe  jár - bólogattam.
  - De nem tűnik strébernek... vagy igen?
  - Nem, inkább olyan kedves srácnak.
  - Szerinted örülne, ha megint összefutnék vele? Most persze nem akarom kiönteni az italát! De szerinted nem bánná? - dilemmázott Iz.
  - Ki nem bánna mit? - hallottunk egy fiúhangot a hátunk mögül. Denzel.
  - Hát , izé, ö... miujság Denzel? - hebegte Izzy.
Denzel mosolygott. - Jó témaváltás, Iz! Szóval, kivel hozhat össze Big D?
  - Big D? - röhögtem.
  - Mint hivatalos kerítő, ezt a nevet használom! - hülyéskedett.
  - Hát, nem tudom ismered-e... vagyis gondolom igen, mert itt van a bulidon, szóval... - dadogta Izzy.
  - Szóval ki ez?
És Izzy elmondta újra az egész sztorit. Aztán Denzel kicsit sajnálkozva felnevetett.
  - Aha, értem... hát sajnos ez a vonat már elment. Steve-nek van barátnője. Azért ha gondolod, kimehetsz hozzá, a teraszon láttam.
 Izzy lelkesedése egy kissé lelohadt. Pontosabban olyan fejet vágott, mintha most csapták volna fejbe egy döglött lazaccal.
  - Naaa, ne szomorkodj, Iz! Van még hal a tengerben - nyugtattam. Mindketten fura kifejezéssel néztek.
  - Most hogy mondod a halakat.. eszek egy kis csipszet! - ugrott fel Iz, és elrobogott.
  - Logikus - szólt Denzel heherészve. - Egyébként tíz perc múlva éjfél. Lepereg előttünk az elmúlt év, új élet kezdődik, új év... TE JÓ ÉG KI A FENE RAKOTT BE MIKA-CÉDÉT?!  Kapcsoljátok ki azt a herélt alakot!!! - kurjantotta.
 Ó te jó ég! Nagyon sokáig röhögtem. :D Már majdnem sírtam, amikor végre abbahagytam a kacagást.
   - Szerintem lassan kimehetünk a teraszra. Pár perc múlva éjfél. Utána esetleg lemegyünk az utcára baromkodni, jó? - szólt kedvesen.
 - Jójó, persze.. haha... herélt alak! :P - kuncogtam.


  Mindannyian kitolultunk a teraszra.
Ahogy lenéztünk, láttuk, hogy az utcákon rengeteg ember ácsorog. Valamennyien nevettek és beszélgettek. És - hogy is hathatnám ki - trombitáltak.
 Nem láttam a barátnőimet a teraszon, úgyhogy becsatlakoztam Denzellel a kosaras haverjaihoz. Nem ismertem őket, csak Bartot és Danny-t.
 Lentről, az utcáról egységes kiabálás hallatszott:  Tizennégy, tizenhárom...
Denzel átölelte a vállamat...
  ...Tíz, kilenc...
Aztán valami szokatlan dolog történt. Denzel félrevont, és egy kis magyalágat tartott fölénk.
  ...Öt, négy...
  - Tudtad, hogy ha újévkor egy magyalág alatt csókolózol, szerencséd lesz az évben? - kérdezte.
Meglepetésemben csak annyit tudtam mondani:
 - Azt nem karácsonykor kell? Öhh..
 ... Három, kettő...
 - Nem tudom - somolyogta.
 ... egy... ZÉRÓ!!!