12. Hétköznapok

Csá emberkék :) Jó itt lenni megint. Remélem ti is örültök!:D Most fel vagyok pörögve, jó napokat tudok magam mögött:D Felbosszantottuk az énektanárunkat meg ilyesmik:P Az írásban természetesen haladok, haladok...lassan kezd RENDESEN beindulni a sztori. Ez a rész még ilyen baromságocska, leginkább időhúzás végett, de azért remélem nem bánjátok. Kell egy kis hülyeség a sok komoly blog között AHAHA. Remélem akkor is mellettem lesztek (képzeletben persze)  Nem tudom miről beszélek, úgyhogy elkezdek gépelni inkább. Komizzatok :D ...

Csütörtökön Cornelia, Izzy és én a "trópusoknál" beszélgettünk az egyik szünetben.Persze nem valódi trópusokra kell gondolni: cinikusan így nevezzük az iskolai folyosónk végében elhelyezett fikuszokat. Egyébként nagyon jó kis hely, mert a növények elég nagyra meg vannak nőve, nem úgy, mint Brendáéi otthon. Ráadásul ott egy radiátor is, meg egy ablak, amin ki lehet látni az egész Második sugárútra.
Ez az úgynevezett törzshelyünk.
Mikor együtt vagyunk Izzy-vel, akkor semmi értelmes dolog nem sülhet ki - még úgy se, ha Corny a komolyságával próbál egyensúlyt tartani.
Szóval a beszélgetésünk kábé így alakult:
Corny: A nagybátyám eltörte a lábát, és gyógytornára kell járnia. Lehet, hogy neked is el kéne menned, Izzy.
Izzy: Mit kell csinálni azon a gyógytornán?
Corny: Lépegetni kell.
Izzy és én egymásra nézünk: HAHAHAHAHAHA!!!!!!
Tudom, hogy másnak ez egyáltalán nem vicces, de nekünk kettőnknek igen. Minden baromságon tudunk nevetni.
Miközben kacarásztunk, az informatika-tanárnőnk - röviden Jaj-ne (azért ez a neve, mert ha elrontunk egy feladatot, fájdalmassan felkiált: "Jajj,nee!") - jött felénk, és figyelmeztetett:
- Siessetek az osztályba lányok, mert mindjárt becsengetnek!
Összenéztünk, és csak annyit mondtunk: - Jaj ne! - és már szakadtunk is a nevetéstől.
- Sajnos én nem tudok sietni, mert kiment a bokám - mondta látszólag szomorúan, de valójában vidáman Izzy. - Felvennél a hátadra, Blossy? - nézett rám kérlelően.
- De nagy izé vagy! - csóváltam a fejem nevetve. - Pattanj fel!
- Vigyázz, leejted! - szólt Corny.
Mikor sikerült rápakolnia Izzy-t a hátamra, elindultunk az osztályterembe. Majd beszakadt a gerincem, de azért csak röhögtem. A barátnőm látszólag  nagyon is hasznot húz abból, hogy gipszben van a bokája!
Félúton a termünk felé a karót nyelt matektanárnő megállított:
- Látom ti se fértek a bőrötökbe, lányok! Már tudom, kit kell feleltetnem. Na szállj le a hátáról, Elizabeth! - utasította Izzy-t.
Duzzogva és Cornelia segítségével szinte leoperáltuk a gerincemről, majd Iz rám nézett , és röhögve azt mondta: - Jaj neee!
Ó, hogy mennyit nevettünk!
Ebédnél a fiúk (Denzel, Bart és Danny) nem ültek velünk, mert kosáredzésre kellett menniük.
Ezért a helyükre odaült két osztálytársunk, Whoopy és Lana.
- Eljöttök két hét múlva a pompom-versenyünkre? A suli csapata bejutott a megyei pompom-bajnokságra, és két hét múlva csütörtökön lesz a verseny a Margaret Mitchell gimi új tornatermében - mondta Whoopy.
- Margaret Mitchell gimi? Odajár Steve is, a szilveszteri bulis gyerek! - csillant fel Iz szeme.
- Juj de aranyos, rá vagy kattanva? - kuncogott Lana.
- Hát , nem, nem, csak jól néz ki. Szerintetek nem néz ki jól? Én nem azt mondtam, hogy izé, hogy bele vagyok zúgva, vagy szerelmes vagyok belé, mert az azért nem, csak külsőre jó szerintem... - csacsogta Izzy.
Néha jobb bezárni a fülünket, ha szóhoz jut!
- Hojojj, rendben! Én csak annyit kérdeztem, eljöttök-e megnézni minket, nem pedig, hogy mondd el az egész élettörténeted! - mosolygott Whoopy, miközben beletúrt a fitnesz-salátájába.
Ő a suli pompom-lány csapatának helyettes kapitánya. Bár azt ne kérdezzétek, hogy ez a tisztség mire jó... de ez nem az én asztalom. Lana is benne van a csapatban. Amúgy tavaly Sheila is jelentkezett, de nem került be, mert a cigánykerekezés közben behajlította a térdét.
Nos, én inkább nem is jelentkezek ilyen helyekre. Egyrészt mindig is utáltam középpontban lenni, másrészt a mozgásom  olyan, mint egy botnak. Egy bot, ami hússal és bőrrel van borítva.
- Mi szívesen elmegyünk, de nektek nincs kedvetek eljönni velünk korcsolyázni pénteken a Rockefeller Centerbe? - kérdezte Sheila.
- Hogy is hagyhatnánk ki? - csücsörítettek a lányok.