13. Korcsolya és szerelem

sziasztok, ne haragudjatok a majdnem egy hónapos késésért :$ nagyon sajnáááálom!!! de mindenesetre itt vagyok, most van a korcsolyázás! Na várom a kommenteket. Csók mindenkinek:D :*

- Bertha, nem láttad a korimat? - kiabáltam másnap a gardróbból suli után.Már mindent tűvé tettem érte, az egész lakást felforgattam, de  csak nem találtam meg.
Bertha visszakiáltott:
- A piros sportkorcsolyára gondolsz?
- Igen!
- Azt fél éve odaadtuk a Vöröskeresztnek.
Remek. Mondhatom, fantasztikus. Frenético, ahogy Sheila mamája mondaná. Csak azt nem értem, hogy a Vöröskereszt mit kezd az én korcsolyámmal? Mármint, ne értsetek félre, nem irigységből mondom, de aki ugye szegény, annak nincs pénze jegyet venni a Rockefeller Centerbe...alias korizni se tud.
- Berta, akkor miben menjek korizni? - kérdeztem.
- Ott az én régi korim, abban a kék nejlonzsákban. Tisztítsd le, és olyan lesz, mint újkorában! - jött a tanács.
Nos, én letisztítottam. Nem lett olyan. Mert új korában már legalább harminc éve volt! De inkább nem mondtam semmit, jobb a béke.

Sheila, Izzy, Cornelia és én a New York-i Közkönyvtár előtt találkoztunk, az Ötödik Sugárúton. Onnan metróval indultunk tovább a Rockefeller Centerig, ami csak körülbelül öt vagy hat háztömbnyire van a könyvtártól északra.
- Bertha veterán koriját kellett hoznom, mert az enyémet odaadták a Vöröskeresztnek - mondtam a földalattin zötykölődve.
- Akkor jó, nem csak én leszek anyum egymilllió éves korcsolyájában - örült meg Shil. - Nem találtam a magamét, az övét kellett hoznom.
- Whoopy meg a fiúk odajönnek? - kérdezte Corny.
- igen. Denzelék már ott vannak, Whoopy meg Lana pedig kicsit késni fog, mert gőzerővel gyakorolnak a pompom-versenyre - tájékoztatott Izzy.
Mikor megérkeztünk, siettünk a korcsolya-pályára.
Annyira imádom a Rockefeller Centert!!
Aki még nem hallott róla: ez egy  két kolosszus épületből álló pláza és szórakozóközpont. Van temérdek butik, ezer másféle bolt, mozi, bárok, még néhány iroda is. A külső területen egy hatalmas karácsonyfa szokott felállítva lenni tél táján, és előtte van egy hatalmas koripálya.
Kivilágítva gyönyörű szép, és még a hó is fehérnek tűnik!
- Hali, lányok! - jött oda Denzel és Bart integetve.
Csoda, hogy kiszúrtak minket az óriási pályán!
- Helló, srácok! Jó a jég? - kérdezte Sheila.
- Tökéletes siklást biztosít! - hülyéskedett Bart.
- Ajjj, minek jöttem el, irigykedve bámulni titeket meg a tökéletes siklásotokat míg én nem...- nyavalygott Izzy.
-Igyál egy forrócsokit - javasolta Corny.
- Bart majd elkísér! - löktem oldalba. Iz elpirult.
- Miért pont én? - hüledezett Bart.
- Mert csak!
Bart megvonta a vállát. - Na jó. Menjünk, Izzynátor!Izzy meglepetten tátogott. - Öh.. jó...
Rákacsintottam. Míg ők - Iz gipsze miatt - elég lassan elbattyogtak a forrócsokizó-standhoz, Shil, Corny meg én felvettük a korcsolyáinkat.
- Kész vagytok? - nézett ránk Denzel mosolyogva.
- NEM!!
Felléptem a jégre... és majdnem el is estem. Hoppá!  Mentem , illetve siklottam néhány próbakört.
- Menjünk egyet körbe az egész pályán! - javasolta Sheila.
- Addig én megkeresem Danny-éket - mondta Denzel.
Gyakorlott mozdulatokkal elsiklott, mi pedig gyakorlatlan mozdulatokkal megfogtuk egymás kezét és elindultunk körbe.
- Lehet, hogy Izzynek szerencséje lesz. Bart elég könnyen belement az elkísérésébe - jegyezte meg Cornelia.
- Drukkoljunk nekik! Szerintem aranyosak lennének együtt! - csatlakozott Sheila.
- Igen, mindketten olyan kis cukik és eddig egyiküknek se volt kapcsolata - mondtam.
- Ez máris egy közös pont - nevetett Shil.
Két kör után már elég profinak éreztem magam ahhoz, hogy egy piruettet végrehajtsak. Nem kellett volna elhamarkodni, mert PUFF! Elestem. (Nem is én lettem volna, ha állva maradok!) A lányok természetesen kiröhögtek. Na jó, én is kacagtam a bénaságomon azért.
- Fogadni kellett volna! - kuncogott Corny.
Leporoltam - pontosabban lesöpörtem magamról - a havat, amikor Denzel siklott elő a tömegből két haverjával, Danny-vel és Zach-kal.
- Szép esés , Blossom! - nevetett ki Danny.
- Jaj ne már, ti is láttatok? - sopánkodtam mosolyogva.
-Sajnos igen , nincs szerencséd - hülyült Zach.
- Az a piruett! Balettoznod kellene! - utánzott Denzel cukkolva. Megdobtam egy hógolyóval. - Héé, a balerinák nem viselkednek így! - röhögte.
- Én nem holmi balerina vagyok! Cöhh! Hanem maga a jégpálya ördöge - mosolyogtam.
- Ezzel arra célzol, hogy visszadobhatok?
- Nem.
- Rossz válasz! HÓGYOLYÓCSATAAAA!! - kiabálta Denzel.
Mindannyian beszálltunk, és mindenki dobált mindenkit. A harc végére tiszta havasak lettünk, hajunk elázott, az arcunk kipirult. De annyit nevettünk!
Úgy negyedóra múlva Whoopyy is befutott a pasijával, Liammel.
- Bocsi, sokáig tartott az edzés! Lana már nem is jött emiatt - szabadkozott.
Denzel félrehúzott. - Eljössz velem egy körre?
Bólogattam és elindultunk. Megköszörülte a torkát.
- öhh.. csak azt akarom mondani... na szóval... hogy izé..
- Igen? - néztem rá bátorítóan.
- Szóval... amit szilveszterkor mondtam, tudod.. azt ne vedd tolakodásnak, vagy valami. Csak... öö... nem tudom. Szóval... szerintem te... nagyon jófej lány vagy... nem akarom, hogy emiatt elromoljon a barátságunk... - hebegte zavartan.
- Jaj, Denzel, semmi gond. Ez nem ront el semmit - mosolyogtam.
- Nem haragszol?
- Hogy haragudhatnék emiatt?? - nevettem fel. - Te vagy az egyik legjobb barátom,sőt, a legjobb fiúbarátom! - öleltem meg.

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!