5. A buli elkezdődik

Sziasztok! Ááááh GOD annyira jó érzés írni! Most minden nap írok vagy két-három fejezetet! Végre igazán élvezem :D Nem is tudom, mit fűzhetnék hozzá a fejezethez... talán csak annyit, hogy ebben indul be a buli, a történet, és kicsit jobban kibontakozik a történet. Olvassátok, kommentáljátok! Pusz

   Úgy döntöttünk, busszal megyünk Denzelhez.

Habár még csak háromnegyed hét volt, rengeteg ember gyűlt össze az utcákon. Sokan jelmezt meg kalapokat viseltek, és páran petárdáztak, tűzijátékoztak a 2nd Avenue-n. Csak míg odaértünk a buszmegállóig, vagy egymillióan kiabáltak Boldog Új Évet, meg Xīnnián kuàilè-t és vagy öten trombitáltak a fülünkbe. Na jó, Izzy is minden szembejövő ember fülébe beretrombitált. :D

  A 7-es busz tele volt - nem csak mi voltunk azok ,akik nem otthon töltötték a szilvesztert.

Felszálltunk a járgányra, és láttuk, hogy Wendy Scottish és Miryam Włodarz is a buszon ültek, ezért helyet foglaltunk az előttük lévő helyeken. Ők is a sulinkba járnak, eggyel alattunk, és jóban vagyunk velük. Miryam egyébként Denzel egyik legjobb barátjának, Danny-nek a barátnője.

 - Sziasztok, ti is Denzel bulijára jöttök? - kérdezte Wendy mosolyogva.

 - Igen, igen! Biztos jó lesz! - ujjongtunk.

 - Állítólag miénk lesz az egész lépcsőház, mert az összes szomszéd elmegy valahova - mesélte Miryam.

  - Komolyan?:O Az nem lenne rossz... akkor nem kellene figyelni a hangerőre meg ilyesmire.

  - Bár az az öreg néni szomszédja, Mrs. Akárki biztos nem megy el... ilyen korban már nem dívik bulizni! :D

 - Most miért mondjátok ezt, az én nagyanyám simán nyomja a rock'n'roll-t az asztalon, ha arról van szó! - nevetett Sheila.

 - Komolyan?:O - meredtünk rá.

 - Dehogyis! Azt se tudja mi az a rock'n'roll! :P - röhöge Sheil. - Ezt benéztétek! 

Denzelék lakása kábé kétszer akkora volt, mint a miénk. Mivel a tetőtéren laktak, még teraszuk is volt. És bár nem mi voltunk egyedül a háztömbjükben, rajtunk kívül tényleg nem sok lakó maradt otthon.

 Az ajtóhoz érve már hallottuk, ahogy bömböl Lil Wayne egyik lemeze. Az ajtó nem volt bezárva, ezért nem is csengettünk, mert a nagy hangzavarban valószínűleg úgyse hallotta volna meg senki.

 Bent kábé húsz-huszonöt ember volt, páran táncoltak, sokan dumáltak és röhögtek, és még többen ittak. D: Miryam elment Danny-hez,  Wendy pedig valami barátnőjéhez.

  - Helló, hölgyek! - penderült elénk Denzel.

 - Szia Denzi! - köszöntünk neki.

 - Gyertek, adok nektek valami hangulatfokozót! 

Leültetett a nappaliba egy kanapéra, amin már így is vagy hárman ültek. Valahonnan előkerített négy poharat meg a dohányzóasztalról elvett egy Jäger-t, és tölteni kezdett.

 - Ijj, az sok lesz! - kuncogott Corny.

Én ültem a kanapé legszélén, a földön Denzel. Mellettem Izzy, mellette Cornelia, Corny mellett Sheila, és Shil mellett Rob (aki úgy tűnt eléggé készen volt, a szeme csukva volt és dülöngélt:D). Rob mellett pedig néhány idősebb haverja, akik közül csak az egyiket ismertem, Geoff-ot.

  Corny alig ivott a piájából, odaadta nekem. Én elég jól bírom az alkoholt, pedig néha jó lenne kicsit becsípni tőle, mert általában nehezen oldódok fel ilyen bulikban. De egyébként nem vagyok híve az "igyuk le magunkat a sárga földig, mert csak úgy buli a buli"-hozzáállásnak. 

 - Hol vannak anyudék? - kérdeztem Denzelt.

 - Jaaj, fogalmam sincs! Csak annyit tudok, hogy elmentek valahova, de hogy hova... :D - vigyorogta. - De ne aggódj, reggelig nem jönnek haza, szépen megkértem őket!

 - Ó ,ez esetben fantasztikus házigazda vagy! - nevettem.

 - Kérlek! Kiszolgáltalak itallal, mi kéne még? 

 - Hát egy kis sült krumpli jól esne... - szólt hozzá Izzy.

 - Akkor menj le drágám  a sarki Mekibe! - ajánlotta Denzel röhögve.

Kábé tíz vagy tizenöt percig beszélgettünk mindenféle hülyeségről, amikor Rob hirtelen lehajtotta a fejét Sheila ölébe. Mindannyian elég meglepetten néztünk rájuk, Sheila pedig konkrétan olyan fejet vágott, mint akinek mogyorót dugtak a fenekébe (vagyis meglepettet és kicsit sokkosat). Sőt, Rob még rátett egy lapáttal, amikor átölelte a derekát, és azt motyogta:

 - Jó itt, jó itt...
Cornelia és Izzy rám bámultak. mindenki nevetett. Én is. De nem igazán örültem.

 Mint azt már említettem, Rob titokban mindig is bejött nekem. Nem vagyok belé szerelmes, csak tetszik. Ahogyan Dave Diego, Dominic Smiths vagy Benji Oxon is... na jó, Benji már nem aktuális, miután újra összejött az exével. De nem is erről van szó.

 - Khm... Rob! ROB! - őróbálta ébresztgetni Sheila, de Rob kábé semmit se reagált rá.

Az egyik haverja, Geoff, aki ott ült Rob mellett, próbálta élesztgetni, pofozgatni a fiút, de ő kábé csak annyit tett, hogy visszaütött :P

Aztán Rob azt mormolta: - Szeretem... szeretem... Sheilát...

Hát. Próbáltam nevetni, ahogy körülöttem mindenki, de... na. Robnak nem szabad szeretnie senkit! Főleg nem Sheilát, a barátnőmet! Ő egy nagyon aranyos srác, akit titokban imádhatok! De a legjobb barátnőm szeretése nem illik a tervbe... ami mondjuk nincs is, mert nem vagyok belé szerelmes, de akkor is!

  Cornelia aggodalmasan rám nézett:

- Elmegyünk táncolni, Bloss?

Örülnék ha kommentelnétek!:) Igyekeztem egy kicsit hosszabb fejezetet írni! A következők még sokkal sokkal érdekesebbek lesznek! Puszi!<3