2. Dívák leszünk :)

Sziasztok, itt az új fejezet! Kérlek kommenteljetek, és ajánljátok az oldalt ismerőseiteknek! ♥

 Karácsony után jártunk néhány nappal, december 28-a volt.
Apa épp ebédet főzött, méghozzá spenótos tagliatelle-t (ez egy olasz tésztaféle). Nagyon jól főz, ami el is várható, hiszen szakács. :) Az egész lakást betöltötte a finom illat.
 Bertha feltette a kedvenc karácsonyi cédéjét (Frank Sinatra...), én pedig Alexszel tologattam az új kisautóját. Gary is itthon volt, karácsony révén, és a Reszkessetek betörőket nézte a tévében.
 A karácsony egyébként eléggé békésen telt, megvolt a szokásos White Christmas és O Holy Night éneklése, aztán ajándékbontogatás. Én ruhákat kaptam, pénzt (50 dolcsit) és néhány könyvet.
 Meghitt ünnepi hangulat, az utcákat hó fedte - sajnos a kipufogófüsttől sárgásszürke színű, nem pedig fehér.
 - Kisattó! - kacarászta Alex.
Ekkor megszólalt a mobilom. A csengőhangom - az ünnepi hangulatnak megfelelően- a Train - Shake Up Christmas című nóta.
 - Halló - szóltam bele.
 - Szia Bloss!
Ez a barátnőm, Sheila izgatott hangja volt.
 - Szia, Shi! Jaj, mi van veled, már négy napja nem láttalak! - viccelődtem.
 - Igen, és már nagyon hiányzol nekem! - nevette. - Figyelj, képzeld, tegnap itt voltak a nagyszüleim, mind a négy!
 - Azta, ez tök jó! - ujjongtam.
Sheila szülei ugyanis mexikói bevándorlók, és a nagyszüleit csak évente kétszer-háromszor láthatja.
 - Tudom! És mivel ők mindig olyan lelkesek, ha eljöhetnek, bőségesen hoztak ajándékot! Szóval... van potom száz dolcsim!! Mit szólnál, ha elmennénk mondjuk... az Upper East Side-ra, és elköltenénk mondjuk... a Bergdorf's-ban?
 Teljesen elképedtem. Száz dollár?! :O Én csak ötvenet kaptam! És Bergdorf's?! Az New York legdrágább butikja, ráadásul Manhattan legdrágább kerületében?
 - Hűha, hogy elszaladt egyesekkel a ló - viccelődtem.
 - Hát igen, most végre dámának érezhetem magam - kacarászta.
 - Persze, elmegyek! De mikor?
 - Öööö... ebéd után valamikor jó?
 - Rendben! Akkor találkozzunk kettőkor a Quang Wok vendéglő előtt, a sarkunkon, rendben? - ajánlottam.
 A Quang Wok egy menő kínai-étterem volt, nem messze a lakásunktól.
 - Rendicsek! Juppííí, úgy örülök! Végre lesz valami luxuscuccom! - örömködött.
 - Én is! Na mennem kell, ebéd! Szia - köszöntem el.
 - Sziaaa!

 Az ebéd természetesen isteni finom volt.
Apa nagyon jó szakács, és szerintünk nyithatna egy saját éttermet is. Egy egész lábas tészta sec-perc alatt elfogyott. :) Természetesen a nagyját Gary ette meg!
 Miután megkajáltunk, átvettem a melegítőmet normális ruhára.
Egy farmert és egy egyszerű, fekete pólót vettem fel, meg a kedvenc prémes pulcsimat. Besütöttem a hajamat, ami most már állt valahogy, nem csak olyan egyszerűen, vörösesbarnán. Kicsit sminkeltem is: spirál, szájfény, egy kis pirosító.
 - Mikorra jöttök haza? - kérdezte apu, mikor már a kabátomat vettem.
 - Nem tudom, kábé hatra legkésőbb.
 - Vigyázzatok magatokra!
 - Jól van. Sziasztok!
Kiléptem a lakásból, lerobogtam a lépcsőházban (nem ment olyan gyorsan, mert az ötödiken laktunk - bár az egész ház tizenkét emeletes:D).
  Amikor leértem az utcára, megcsapott a hideg. Hát igen, New York nem egy trópusi éghajlat, a telek itt is hidegek!
 Az utca zaja hangos volt, és zsibongó, de ezt imádtam a városban. Mi egy elég forgalmas úton laktunk, a 2nd Avenue-n, itt állandóan folyik az élet!
 Dobtam egy dolcsit az egyik utcán heverő hajléktalannak. Nagyon sajnálom őket, de sajnos ennél többet nem tudok tenni értük. Néha szoktam nekik adni forró teát, vagy suliból hazajövet a megmaradt kajámat.
  A Quang Wok nem messze volt a lakásunktól, hamar odaértem. Természetesen Sheila késett - ő mindig mindenhonnan elkésik. :P
  Körülbelül tíz percig fagyoskodtam a vendéglő előtt, mire megláttam Sheila kreolos bőrét és hosszú, fekete haját bojtos sapkája alá dugva.
 - Sziaaa! - integetett. - Indulhatunk?
 - Naná!
Vidáman egymásba karoltunk, és elindultunk a metrómegálló felé.