1. Bemutatkozás

Sziasztok! Ne tévesszen meg senkit a cím! Ez a MEET THE GOSSIPS csak új a sztori,és átírtam a címet is :) Ez az első fejezet az ÚJ sztorinak! Remélem tetszeni fog :) Pár dolgot megváltoztattam, pl. a szereplőim korát, de maguk a karakterek ugyanazok maradtak.A fejezet is kicsit hasonlít a régi sztori elsőjéhez, de azért más lesz! Jaj, nagyon szeretném,hogy elégedettek legyetek az új történettel!!! >< Csóóóók

  A nevem Blossom, Blossom Wright.
A nevem angolul azt jelenti: "kivirul", "virágzás". Ez valamilyen szinten illik is rám, általában vidám vagyok, akárcsak a március, amikor születtem.
15 éves vagyok és New Yorkban élek, Murray Hill negyedben, a keleti 20. utcában, a Gramecy Park mellett. 
  Imádom ezt a helyet!:) Sokan mondják, hogy az ilyen nagyvárosok nem hagynak életteret, és hogy nem élhetjük az életünket úgy mint rendesen - de ez nem igaz. Talán más nagyvárosokkal így van, de New York teljesen más! Elhihetitek nekem.
 Ez a város maga a kaland: minden utcasarkon valami meglepetés vár. Egy amerikai-zászlóban magát produkáló utcazenész, egy pantomimes, vagy éppen Jessica Simpson, miközben a Barney's ruhaosztályáról jön kifelé egy seregnyi paparazzi kíséretében.
  A legjobb barátnőm Sheila Santos. Már általános óta jóban vagyunk, neki mindent elmondok, és benne teljesen megbízok. Néha kicsit bolond, és például képes hajnali kettőkor felhívni és beleordítani a kagylóba, hogy : "Úristen, ÚRISTEN, JUSTIN BIEBER KÖVET TWITTEREN!!!", de mégiscsak ő a legrégebbi barátnőm. :) A szülei mexikói bevándorlók, de csak pár háztömbnyire lakik tőlünk.
 A családom egyébként apából, a nevelőanyámból, Berthából, a húszéves bátyámból, Garyből, az egyéves öcsémből, Alexból - és belőlem áll. Az anyukám kilenc éve halt meg, mellrákja volt. :/ Sajnos alig töltöttünk vele pár évet, és olyan kicsi voltam, nem is fogtam fel igazán, hogy mi történik. Apa évekig ki volt borulva, depressziós volt, de három éve megismerkedett Berthával, és tavaly Alex is megszületett.
 Bertha nem az a tipikus gonosz mostoha: nagyon kedves nő, és aranyos, előzékeny. Kicsit duci, és tanítónőként dolgozik egy általános-iskolában.
 Alex is szörnyen édes kisbaba; Gary pedig az én nagy mackó bátyám, aki már két éve a New York University-n tanul, de szinte minden nap találkozunk.

  December 30-a volt, pár nappal karácsony után, és egy nappal Szilveszter előtt.
A lakásunkat, ami egyébként egy tipikus vöröstéglás new york-i tömbház, beborította a piszkos hó. Itt ugyanis nem olyan szép fehér, pamutpuha, mint a filmeken meg a képeslapokon, hanem lucskos, sárgás, és kutyapisi szaga van.
 A mobilom (ami egy újonnan kapott BlackBerry, és a legnagyobb kincsem :D) megszólalt, a csenghangom - Sheila állította be, ha ő hív - Justin Bieber Baby-je... uhh.
 - Szia ,Shil - szóltam bele.
 - Szia, Bloss! Átmehetek hozzátok?
 - Hozzánk?
Körülnéztem. A szobám alapvetően elég rendes:  a falak fehérek, a berendezés kék, szóval elég megnyugtató - azonban így az ünnepek után, hááát...
 Alex szétdobált kisautói (mert persze az én szobámba kell "tütűű"-versenyezni-.-) az én szétdobált kacatjaim, Seventeen és Covergirl magazinjaim, az új karácsonyi parfümöm (Scarlett by Cacharel♥) széttépett doboza...
 - Nem tudom,jó ötlet-e... elég nagy kupi van.
 - Akkor pattanj te hozzánk! Meg kell beszélnünk a holnapot! -ajánlotta Sheila.
 - Rendben, húsz perc és ott vagyok!
Leraktam a kagylót és kimentem a család főhelyére: a konyhába. Tudniillik apa szakács, méghozzá a a Novitá nevű olasz étteremben. Ezért kábé állandóan itáliai kajákat eszünk itthon. Ami persze tudom, hogy az átlag amerikainak kuriózum, de én néha mit nem adnék egy sajtburgerért :D
 - Apu, Sheila hívott, átmehetek hozzá? - kérdeztem.
Természetesen FŐZÖTT... foghagymát aprított a konyhapulton, míg Bertha marhahúst vágott mellette. Gary meg a Superbowl ismétlését nézte a New York One-on a nappaliban (ami egybe nyílik a konyhával).
 - Gondolom igen - felelte apu, és beleöntötte a foghagymát egy tálba.
 - De azért kilencre legyél itthon! - figyelmeztetett Bertha. - Nem biztonságos egyedül mászkálni egy kislánynak a városban este.
 A családom nagyon parás, azóta,hogy egyszer egy aluljáróban találkoztam egy mutogatóssal. :P Én ezen mondjuk csak meglepődtem meg röhögtem, de azért persze érthető az aggodalmuk :D
 - Oké, persze. Köszi,és sziasztok!
Gyorsan felvettem a kabátom meg a csizmám és elindultam Sheiláékhoz.

 Blossom szobája

kérlek szépen adjatok valami kis infót arról,hogy tetszik-e ez az egész - alias kommentárt:D